Album: ORA
Megjelenés: 2012.09.25.
Műfaj: pop
01. Facemelt (intro)
02. Roc the Life
03. How We Do (Party)
04. R.I.P. feat. Tinie Tempah
05. Radioactive
06. Shine Ya Light
07. Love & War feat. J. Cole
08. Uneasy
09. Fall in Love feat. will.i.am
10. Been Lyin’
11. Hello, Hi, Goodbye
12. Hot Right Now (DJ Fresh feat. Rita Ora)
13. Crazy Girl
14. Young, Single, & Sexy
15. Meet Ya
Rita Ora Koszovóban született, azonban Londonban nőtt fel. 2007-ben feltűnt Craig David "Awkward" című dalában, a történet szerint ezután pedig londoni bárokban kezdett el énekelgetni. 2009-ben figyelt fel rá a Roc Nation. A Jay-Z által alapított cég ugyanebben az évben lemezszerződést kötött vele. Ezt követően Rita Ora felbukkant itt-ott-amott, pl. Drake "Over" című klipjében, vagy hírességek partijain... A valódi reklámhadjárat azonban csak 2011 végéhez közeledve indult meg. Elég erőteljesen kezdték el nyomatni, beharangozva a több mint 2 éve készülő albumát. Roppant élénk és érdekes személyisége vonzotta is a figyelmet, és amikor kiderült, hogy még énekelni is tud, sokan rákapcsoltak gondolván egy újabb pop csillag van születőben!
Fülig érő pirosra mázolt száj, kirobbanó energia, fiatalos jókedv, egzotikus külcsín mindaz, ami kíséri nevét minden egyes interjúban, kisfilmben. Ritka az ilyen felszabadult és derűs személyiség, ráadásul még az egyedi stílust is hozzá lehet adni. Jó volt nézni őt.
Ennek ellenére sokáig nem tudhattuk, zeneileg mégis mire lehet tőle számítani. Jól illett hozzá a drum and bass hatás a DJ Fresh dalban, de még az átszitált R&B is ígéretes volt az RIP-ben. Személy szerint engem a hangja a "Somebody I Used To Know "-ban győzött meg. (Tudjátok a dalban, amit minden normális ember inkább a hiperdiszkósított változatban szeret hallgatni. Én ebben a még lassabb, akusztikusban...) Az akusztikus verzióban kirajzolódik a hangja. "Na, egy pop énekesnő, akinek így szól a hangja!? Érdekes lesz!" - gondoltam. Ugyan a "How We Do (Party)" volt az első kislemez, de azon átsiklottam, mondán az biztosan a rádió szédítésének megy úgy is. Szóval ott volt a divatos electro, a lightos R&B, az akusztikus pop, ami mind-mind jól álltak neki, tényleg igazán ígéretesnek tűnt ez a Rita Ora lány!
Végül az amerikai Roc Nation Rita Orát teljesen brit énekesnőként kezelte. Az album Nagy-Britanniában augusztus végén jelent meg, meg is hozta a sikert, ahogy a kislemezek is. Az amerikai piacra külön amerikai kiadást terveztek. Az "RIP" ott is megjelent az angol rapperrel, ami csodák csodájára nem
igazán kellett a népnek, és el is tűnt a süllyesztőben. Az album US verzióját eredetileg szeptemberre ígérték, de ugrott a dolog, annak a verziónak mára, így év végére se híre, se hamva. Azóta nem hallani arról az amerikai kiadásról, nincs róla információ, hol tart a dolog. Elég röhejes, hogy külön amerikai kiadást terveznek, de mégis ugyanazzal kislemezzel akarták volna azt az albumot is befuttatni... Ha mondjuk megkérték volna a dalszerzőt, Drake-et, ugorjon be pár sorra, máris ették volna...
Tehát az album. Első hallgatás után, vagyis már közben a következő fogalmazódott meg bennem: ez egy pocsék album! Sőt, ritka pocsék, ha azt vesszük, mennyire felreklámozták az előadót, meg ahhoz képest milyen sok pénzt ölhettek bele! Tökéletesen sikerült elfelejtetniük velem azt is, hogy ez az énekesnőt valahol még hallottam mondjuk énekelni is... mert ezen az albumon fele annyi sem jelenik meg a hangjából, mint élőben! Mi ez, ha nem rossz munka? Ráadásul a dalszövegek néhol már-már kínosan gagyik. Szóval totális csalódás volt elsőre ez az album! De úgy döntöttem, azért adok neki még egy esélyt, és jobban megvizsgálom. Olyan harmadikra már nem is volt annyira nagy kínzás, mint elsőre...
01. Facemelt (intro)
A Major Lazer produkció lényege, hogy felvezesse az albumot egy olyan zenei alappal, amitől "leolvad az arcod". Hát, oké, intronak elmegy, csak azért hiteltelen, mert ez nem az az album, amin be lehet ájulni a zenei produkcióktól.
02. Roc' the Life
Csak egy langyos pop dal, amiben egy fiatal csajszi kemény önajnározó rap szöveggel akar menőzni. Például, hogy nézzetek csak a járdáról, amíg én a drága kocsiban mulatok... meg hasonlók. Szerintem ez nem illik hozzá. Talán majd pár év múlva egy GGGB album után...
03. How We Do (Party)
A rádióknak szánt dalok a rádión kívül borzalmasak. Nekem a rádióban is, de az én vagyok.
04. R.I.P. feat. Tinie Tempah
A dalról terjengett egy időben, hogy Drake eredetileg Rihannának írta, de később ezt a kanadai(/amerikai) rapper(/énekes) cáfolta. A dal amúgy Drake híres "Marvin's Room" című dalára emlékeztet nagyon. A szám nem rossz, az európai piacra szerintem bőven jó R&B dal!
05. Radioactive
Tökéletes tucatzene! Tényleg jó, és tényleg tömegtermék.
06. Shine Ya Light
Újból egy langyos pop zene. Mint egy régebbi Rihanna album gyenge dalocskája. "Éá-éá-éá"
"Wo-oo" -ezek érintettek meg leginkább a szövegből...
07. Love & War feat. J. Cole
Azt mondanám ez az album legjobb dala, de félek, hogy ez csak
elfogultság. J.Cole Rita Ora Roc Nation-ös kollégája ugyanis a szememben
sokat dob a dalon. Olyannyira, hogy ott hagyom Rita albumát, és
elkezdtem inkább az ő dalait hallgatni... De azért az elfogultságomat félretéve
is beláthatjuk, az amerikai rapper jelenléte mégis csak végre egy tiszta R&B dalt varázsolt az albumra. A Stargate produkció nem okozott csalódást ezen az albumon sem!
08. Uneasy
Nekem nagyon tetszik a refrén! Pont olyan, mint amiket a reklámokba szoktak rakni! Bár ezt komolyan dicséretnék szántam, de lehet azért
ez is üzen valamit a minőségről...
09. Fall in Love feat. will.i.am
A will.i.am dal, olyan will.i.am-es. A refrén igazán zúzós, és a dal ugyanolyan energikus, mint a "Hot Right Now". Valami ilyesmit szavaztam volna meg ennek a csajnak. Szerintem ez a stílus vihetné a fél albumot!!
10. Been Lyin’
Ez is olyan dal, amit nekem vagy ötször meg kellett hallgatnom ahhoz, hogy ne azt írjam, hogy két fillért nem adnék ezért! Most már elmegy. Egyébként valahogy így volt ez az egész albumon, minél többször hallgatom meg, annál kevésbé elviselhetetlen. De teszem fel, ha valaki nem épp kritkát ír az albumról, akkor mi veszi rá, hogy többször is meghallgassa, ha elsőre nem tetszett? Oké, ez jóval több albummal/dallal így van mint gondolnánk. Csak nem hallgatjuk meg újra és nem jövünk rá soha. Ez ellen lenne jó a rádió, meg a zenetévé... De ez már nem ehhez a dalhoz tartozik.
11. Hello, Hi, Goodbye
Ebben a dalban csillan fel előttem legelőször, hogy van valami művészet felé hajlás, valami érdekesebb érzelemkeltésféle is az albumon. Olyan Kanye West-es próbálkozásnak tűnik. (Aki egyébként az előzetes hírekkel ellentétben nem került fel az albumra, se az album producerei közé.)
12. Hot Right Now (DJ Fresh feat. Rita Ora)
A zenei alapokat tekintve szerintem ez a legjobban összerakott dal az albumon. Az elég
sokat elmond egy albumról, ha azt állítjuk, az az egyik legjobb dal, amit nem is
az előadó albumára vettek fel.
13. Crazy Girl
Ha egy sima pop album 2 évig készült, azt szeretné hinni az ember, hogy készültek annyit, hogy az előadó képes legyen ráérezni, jelenlétével a legtöbbet tudja kihozni egy dalból. Ha Rita csak egy kicsit jobban érezné, mi a szerepe egy dalban, és raktak volna valami refrén hatást is bele, - ami nagyon hiányzik egy pop dalból, - ez a dal nagyon-nagyon ütne! De sajnos nem. És júj de borzalmasan érzékromboló, ahogy ilyen gyorsan levágják a dal végét, olyan mintha egy demo lenne. Nagy kár ezért a dalért!
14. Young, Single, & Sexy
Egyetértek abban, hogy ez a dal az "Irreplaceable" gagyi másolata. Minden tekintetben!! Ez így pedig nagyon gáz.
15. Meet Ya
Ez is olyan, mint amit egy üdítő reklámhoz írtak. És hiába az akusztikus hangulat, a hangjából itt sem kapunk többet. Ennek az a jó oldala, hogy élőben biztos mindegyik dal jobban hangzik...
Végeredményben, kis türelem kellet hozzá ugyan, de találtam egy-két szórakoztató dalt is az albumon. A "Fall In Love", a "Love and War" viszik az albumot, de a "Radioactive" és az "RIP" is a jobbak közé tartozik, de nekem az "Uneasy" is tetszik. A "Hot Right Now" pedig kellett az albumra!
Minden bizonnyal elég szigorú voltam az előadónkhoz, egyrészt mert bemutatkozó album, másrészt meg azért, mert annyira nagyon felreklámozták őt. Aztán a sok drága reklám után, mégsem kaptunk többet, mint egy átlag, felejthető pop album! Úgy gondolom, sokkal érdekesebb dolgokat is ki lehetett volna hozni egy ilyen sztár kaliberű személyből, akinek még a hangja is kellemes, és borzasztóan nyitott (magyarul kábé a ruháin többet gondolkozik, mint a zenéjén). Meg aztán bevallom, ennél azért valamennyivel mégis csak értékesebb albumra számítottam! Nem lettem Rita Ora rajongó. De ahogy túl tettem magamat a csalódottságon és többször meghallgattam az albumot, bekerült az elmegy kategóriába. Mert végeredményben aki szereti a sima, egyszerű pop albumokat, annak szerintem nem lesz ez akkora nagy csalódás!
5/10 so-so
További források:
Rita Ora EPK
en.wikipedia.org - Ora (Rita Ora album)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése